Breaking: lemond Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke
A kanadai miniszterelnök közölte, miért jutott erre az elhatározásra.
Újabb amerikai országban törhet előre a jobboldal.
Miután a kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau január 6-án bejelentette, hogy lemond kormányfői posztjáról, elindult a találgatás, vajon ki veszi át tőle a stafétát az októberi választások után, vagy jó eséllyel még hamarabb, ha előrehozott választásokat hirdetnek. Mivel a népszerűségi különbség már bőven kétszámjegyű a két nagy párt között a konzervatívok javára, a legnagyobb esélyes a Konzervatív Párt elnöke, Pierre Poilievre erre a posztra.
De ki ez a negyvenes éveiben járó férfi, akit mára már sokan csak a „kanadai Trumpként” emlegetnek?
Pierre Poilievre-et 2022-ben választották a Konzervatív Párt vezetőjének, aki alaposan felforgatta az egyébként alapvetően békésnek mondható kanadai parlamentet.
Poilievre nyíltan konfrontatív politikát folytat, és az elmúlt években előszeretettel kritizálta a kormánypárt képviselőit, nem egyszer kétségbe vonva mentális képességeiket.
A politikus magáról azt nyilatkozta, ha választania kell az udvariasság és az igazság kimondása között, utóbbit választja. Áprilisban ki is zárták az alsóházból, mert a miniszterelnököt idiótának nevezte.
Trudeau lemondását követően úgy nyilatkozott, ha megválasztják „visszatereli a kanadai politikát a józan ész medrébe”, valamint megoldást kínál a lakhatási, migrációs és gazdasági problémákra, amiket Trudeau „autoriter szocializmusa” idézett elő. Poilevre egy elit-ellenes szemléletmódot képvisel, pár évvel ezelőtt egyike volt azon kevés politikusnak, akik támogatták a kötelező oltás ellen kampányoló kamionos tüntetőket kanadai fővárosban.
A politikust bemutató cikkében a The New York Times Duane Bratt politológust idézi, aki a Calgary egyetemen tanít, ahová Poilievre is járt, és a következőképp jellemzi a konzervatív politikust:
„Egész életében nagyon harcias volt. Ez kiváló tulajdonság, ha az ember az ellenzék vezetője, sőt, még miniszter-helyettesi pozícióban is előnyös lehet. De vajon jó lenne-e miniszterelnöknek?”
Ha a viselkedésében találhatunk is kivetni valót, azt nem lehet elvenni tőle, hogy már egészen fiatal korában jó érzéke volt a politikához. Gyerekkorában nevelőszülőkhöz került, miután tizenhat esztendős anyja lemondott róla, és az albertai Calgary-ban nőtt fel, ott is járt egyetemre. Már gimnáziumban érdeklődött a politika iránt, húszévesen pedig díjat nyert egy esszéjével, amiben arról írt, mit tenne, ha ő lenne Kanada miniszterelnöke. Dolgozatában egy alacsony adókból fenntartott, kis volumenű kormányt vizionált, azzal az ideával, hogy
„minden egyes dollár, ami a fogyasztók vagy a befektetők zsebében marad, többet ér, mint amit egy politikus költ el”.
Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Stockwell Day-jel, Stephen Harper korábbi konzervatív miniszterelnök kabinetminiszterével, aki később elindította a politikai pályán.
„Már a kezdetektől fogva lenyűgözött” – mondta Day a BBC-nek adott interjújában. – „Kiegyensúlyozott srácnak tűnt, de tele volt energiával, és képes volt magára vonni az emberek figyelmét.”
Poilievre beváltotta a hozzá fűzött reményeket, 2004-ben, mindössze 25 évesen képviselőnek választották Ottawában, ezzel ő lett a Konzervatív Párt egyik legfiatalabban megválasztott politikusa.
Justin Trudeau lemondásával és a konzervatívok erősödésével egyre inkább kezdett előtérbe kerülni Pierre Poilievre, akit nem csak úgy emlegetnek, mint Kanada lehetséges következő miniszterelnöke, hanem úgy is, mint a „kanadai Donald Trump”. Bár sok mindenben különböznek, mégis több ponton is párhuzamot lehet állítani a két politikus között. Egyrészt mindketten konzervatív, jobboldali gondolkodásúak, akik hasonló elvek mentén politizálnak. Mindkettőjük a tömeges migráció és a bűnözés megfékezését, valamint saját országuk állampolgárainak támogatását ígérik.
Emellett a habitusukban is fedezhető fel hasonlóság. Mindketten konfrontatív, határozott fellépésű, erős érdekérvényesítő politikusok, akik sosem rettennek vissza attól, hogy kimondják amit gondolnak.
Hasonló szavazóbázist szólítanak meg, és a felmérések szerint egyikük sem túl népszerű a női választók körében.
De ami a legszembetűnőbb, hogy Poilievre Trumpéhoz hasonló jelmondatokkal próbálja elérni az embereket. A Canada first (Kanada az első) már szálló igévé vált, csakúgy, mint a rímelő axe the tax (fékezzük meg az adókat!) szójáték. Továbbá Poilievre nevéhez fűződik még a Justinflation (Justinfláció) gúnynév, amit Justin Trudeau miniszterelnök keresztnevéből és az infláció szóból tett össze.
Bár sok mindenben hasonlít a két politikus, Poilievre messze nem gondolkodik olyan szélsőségesen mint Trump, és nem is foglal olyan határozottan állást a legmegosztóbb politikai kérdésekben. Annak ellenére, hogy ellenzi az azonosneműek házasságát, és a kétezres évek elején a melegházasság ellen szavazott, már most kijelentette, hogy hatalomra kerülésük után nem fogja szigorítani a konzervatív párt a meglévő törvényt, és továbbra is legális lesz a homoszexuális házasság Kanadában. Hasonló a helyzet az abortusz kérdését illetően. Ugyan a konzervatívok elutasítják és helytelenítik az abortuszt, a képviselőikre bízzák, hogy saját belátásuk és lelkiismeretük szerint szavazzanak ebben a kérdésben.
Jelenleg a tömeges migráció az egyik legsúlyosabb probléma Kanadában, többek között ebbe bukott bele Justin Trudeau miniszterelnök is. A Poilievre vezette konzervatívok ígéretet tettek, hogy csökkentik az országra nehezedő migrációs nyomás mértékét, és elsősorban szakképzett munkaerőt terveznek befogadni. Ugyanakkor árnyalja a képet, hogy gyerekkorában Poilievre felesége is menekültként érkezett az országba Venezuelából. A politikus többek között ezért is azt vallja, hogy mindenkinek segíteni kell, akinek szüksége van rá.
Amennyiben nem történik nagy változás, és a Konzervatív Párt megnyeri az idén esedékes választásokat, Poilievre is csatlakozik azoknak a jobboldali konzervatívoknak a táborához, akiknek sikerült kihasználniuk a regnáló kormány alkalmatlanságát, és az emberek csalódottságára építve széles társadalmi rétegeket maga mellé állítva hatalomra kerülniük.
Nyitókép: Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Ezt is ajánljuk a témában
A kanadai miniszterelnök közölte, miért jutott erre az elhatározásra.